Rudolf főherceg, az Osztrák-Magyar Monarchia trónörököse 1858. augusztus 21-én született az alsó-ausztriai Laxenburgban, I. Ferenc József osztrák császár és magyar király, valamint Erzsébet bajor királyi hercegnő harmadik gyermekeként. Rudolf főherceg, az Osztrák-Magyar Monarchia trónörököse 1858. augusztus 21-én született az alsó-ausztriai Laxenburgban, I. Ferenc József osztrák császár és magyar király, valamint Erzsébet bajor királyi hercegnő harmadik gyermekeként.
Neveltetését kezdetben nagyanyja, az erősen konzervatív szellemű Zsófia főhercegnő irányította.
A sokszor kíméletlen, kiképzésjellegű, a gyermek testi-szellemi fejlődését hosszú távon is negatívan befolyásoló módszereket csak 1865-ben sikerült anyjának felváltania Latour gróf irányításával.
Rudolfnál igen hamar jelentkezett - anyjáéval rokon - liberalizmus iránti elkötelezettsége. Autodidakta módon megszerzett tudását és íráskészségét természettudományi (főként ornitológiai) írásokban, valamint abban a nagy szellemi vállalkozásban kamatoztatta, melynek eredményeként született meg az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című huszonegy kötetes "népismei munka". A Neues Wiener Tagblatt-ban nem átallott álnéven publikálni az osztrák és a magyar kormányt támadó politika cikkeket.
1881-ben feleségül veszi távoli rokonát, Stefániát, II. Lipót belga uralkodó leányát. Házasságuk boldogtalan, egy lányuk születik. Mind magánéleti problémái, mind apjával való nézeteltéréseik, eltérő politikai szemléletük okozta feszültségek miatt Rudolf a mértéktelen ivászatba és különféle orgiákba menekül.
Ferenc József nem hagyott a fiának, a birodalom leendő örökösének kellő teret ahhoz, hogy veleszületett - nem kivételes, de sokszor apját felülmúló - képességeit, érzékeny diplomáciai rátermettségét érvényesíteni tudja a Monarchia jobbulására. Rudolf körül elfogyott a levegő. Utolsó éveit beárnyékolják a gonorrhaea okozta különböző egészségi problémák, melyeket fokozódó depressziója is súlyosbított. Egyre ritkábban mutatkozik nyilvánosan, irtózik az udvar diktálta protokolláris feladatoktól. Leginkább vadásztársaságban, ivócimborái között érzi jól magát.
Halálának körülményei máig tisztázatlanok. A hivatalos álláspont szerint mayerlingi vadászkastélyában, 1889. január 30-án valószínűleg főbe lőtte magát, miután végzett aktuális szeretőjével, Vetsera Mária bárónővel.
A magyar népi emlékezet sokáig a jó lelkű Rezső királyfiként tartotta számon.
Emlékét máig őrzi Budapesten, a józsefvárosi Tisztviselőtelepen lévő Rezső tér és annak temploma. Szobra a budapesti Városligetben áll.