Habsburg Rudolf trónörökös szobráról

Prohászka László, a köztéri szobrokkal és emléktáblákkal foglalkozó kutató írja egyik tanulmányában: "Politikai megfontolások miatt 1945 után le kellett bontani. Rudolfnak, akárcsak édesanyjának, Erzsébet királynénak nem volt helye az ötvenes évek Budapestjén. Pedig nem vétettek semmit az ország ellen, sőt mind a ketten sokszor tüntető szimpátiát tanúsítottak a magyar nemzet iránt. A szobordöntésekről rendelkezőket ez mit sem zavarta. Szerencsére - folytatja Prohászka - , a Rudolf-szobrot nem törték össze, s nem is olvasztották be; mindössze raktárba került. Ott porosodott éveken át, mígnem a Nagybereki Állami Gazdaság egy vadászatot szimbolizáló szobrot szeretett volna a székház elé állítani. Így került 1980-ban, szép csendben, Rudolf trónörökös emlékműve a mezőgazdasági intézmény fő épülete elé, immár A vadász címmel." (Tudniillik a trónörököst a szobrász, Ligeti Miklós egyszerű vadászruhában, fején tollas kalappal, nyakában távcsővel, vállán puskával örökítette meg.) Sajátosan magyar szobortörténet.

Erről jut eszünkbe: Marcus Aurelius császár és hadvezér - aki rettenetes hadjáratokban irtotta a birodalom ellenségeit - capitoliumi szobra a keresztény időkben csak azért menekülhetett meg, mert Nagy Konstantint vélték benne felismerni. (Rudolfban a vadászt.)