Rózsa Ferenc (1906-1942) rövid életrajza

Építészmérnök, kommunista vezető, a mozgalom mártírja. A gimnázium elvégzése után Németországban tanult, 1924-től tisztviselőként, majd kőművesként dolgozott és bekapcsolódott a munkásmozgalomba. Drezdában elvégezte a műszaki egyetemet. Tevékenyen részt vett a német szocialista diákcsoport munkájában és a hitleristák ellen szervezett politikai akciókban. 1931-ben hazatért és vezető mérnöki munkakörben dolgozott. Szoros kapcsolatokat tartott az építőmunkásokkal, emiatt állásából elbocsátották. Ezután alkalmi munkákat vállalt. 1932-ben bátyja, Rózsa Richárd bevonta az illegális kommunista mozgalomba, ennek nyomán felvették a Kommunisták Magyarországi Pártjába. Dolgozott a Kommunista című lap szerkesztő bizottságában és a MÉMOSZ kommunista frakciójában. 1935-ben a KMP összekötőjeként részt vett a Kommunista Ifjúmunkások Szövetsége (KIMSZ) munkájában. Részt vett a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) vezetőivel a "munkásegység" megteremtéséért folytatott tárgyalásokon. Közben kommunista sejteket szervezett a szociáldemokrata pártszervezetekben és a szakszervezetek baloldali aktivistái bizalmi testületei körében. A kommunisták azon taktikájának a megvalósítását irányította egy háromtagú irányító szerv élén, amely fedőszervként használta a szociáldemokrata pártot arra, hogy a fiatal szervezett munkásokat kommunistává nevelje. Tevékenysége így nemcsak a Horthy-rendszer, hanem a legális és demokratikus elveket követő szociáldemokrata párt ellen is irányult. Jelentős szerepe volt a KIMSZ és a szociáldemokrata Országos Ifjúsági Bizottság között létrejött egységfront-megállapodásban. 1938-ban megbízták a magyarországi kommunista szervezetek újjáalakításának irányításával. 1939 őszén és 1940 tavaszán Rózsa Ferenc vezetésével jöttek létre a KMP vezető szervei. 1941. januárban tagja lett az újonnan megalakult Központi Bizottságnak, 1941 nyarán pedig a titkárságnak is. Magyarország Szovjetunió elleni hadba lépése után a legális és féllegális antifasiszta, háborúellenes "függetlenségi" propagandát irányította, a KMP és az SZDP baloldali vezetői között folyó tárgyalásokat vezette. 1941. decemberében a párt megbízta a KMP központi lapja kiadásának előkészítésével. Az 1942. február elsején megjelent illegális Szabad Nép című lap szerkesztője. Ez az elnevezés Rózsa Ferenc javaslata volt. /Később, 1945 és 1956 között ez a lap lett a Magyar Kommunista Párt, majd a Magyar Dolgozók Pártja központi lapja és ezzel a Rákosi Mátyás nevéhez kötött kommunista diktatúra vezető sajtóorgánuma. A lap az 1956-os forradalom következtében szűnt meg./ A szerkesztésben - többek között - a Rózsa halála után elfogott, majd később kivégzett Schönherz Zoltán is részt vett. Rózsa Ferenc cikkeiben elemezte a belső és a nemzetközi helyzetet, természetesen kommunista szemszögből. (A kommunizmust viszont akkor már Sztálin neve fémjelezte, a magyar párt a Kommunista Internacionálé tagja volt, onnan kapta az iránymutatást, azaz Moszkvából, a Szovjetunió fővárosából.) 1942. június 1-jén elfogták. A budapesti Andrássy laktanyában brutális módszerekkel akarták vallomásra bírni, s mivel erre nem volt hajlandó, halálra kínozták. Az 1942-es letartóztatásokkal a magyar kormány nem tudta felszámolni a kommunista mozgalmat. Többek között Kádár Jánosnak is sikerült elkerülnie a letartóztatást. Így Kádár János Rózsa Ferenc halála nyomán - szinte az ő helyére - került be az illegális Kommunista Párt vezetőségébe, és lett annak egyik titkára. Rózsa Ferenc halálhírét az akkor még éppen szabadlábon lévő Schönherz Zoltán telefonon közölte Rózsa Ernővel.

Rózsa Ferenc hamvai Budapesten, a Fiumei úti sírkertben lévő Munkásmozgalmi Panteonban nyugszanak.