A gimnázium története (1855-2008)

Tartalomjegyzék

A fiúgimnázium előzményei és története (1855-1957)

a) Algimnázium (1855-1895)

b) Főgimnázium (1895-1914)

c) Az első világháború kezdetétől a fiúgimnázium fennállásáig (1914-1957)

Az állami fiúgimnázium (1948-1957)

A Lorántffy Zsuzsánna Leánygimnázium története (1874-1957)

a) Polgári leányiskola (1874-1903)

b) Felsőbb leányiskola (1903-1917)

c) Leány-középiskola négy változatban (1917-1945)

d) Leánygimnázium (1945-1957) )

A Rózsa Ferenc Gimnázium az összevonástól az átköltözésig (1957-1994)

a) A Rózsa Ferenc Gimnázium az átszervezések és a szakközépiskolai oktatás időszakában (1957-1980)

b) A tisztaprofilú Rózsa Ferenc Gimnázium 1980 és 1994 között

Új épületben (1994 óta)

A Rózsa Ferenc Gimnázium története két elődintézményre vezethető vissza. Az egyik - az ismertebb - az evangélikus nagytemplom mellett működő fiúgimnázium volt, amely 1901-től Habsburg Rudolf főherceg nevét viselte az 1948-as államosításig. Ez volt az eredeti RFG. A másik - a kevésbé ismert - a Lorántffy Zsuzsánna Leánygimnázium volt, amely a mai zeneiskola legrégibb épületszárnyában kezdte működését, és 1957-ben az akkor már Rózsa Ferenc nevét viselő fiúgimnázium épületében, abba beolvasztva fejezte be.

A fiúgimnázium előzményei és története (1855-1957)

a) Algimnázium (1855-1895)

A gimnázium alapítója Breznyik János, az evangélikus egyház felügyelete mellett működő magán algimnázium első tanára volt. Első igazgatója Mokry Sámuel volt, aki később búzanemesítőként vált ismertté. Az iskola első kimagasló igazgatója Horváth János volt, aki 1865 és 1895 között három évtizeden keresztül vezette az algimnáziumot. /Ezért is neveztük el róla a végzős évfolyam legjobb tanulójának évenként egyszer kiadott Horváth János emlékplakettet és az általános iskolásoknak meghirdetett tanulmányi versenyeket./
Az iskola első évtizedei nagyon sok nehézség közepette teltek. Állandóak voltak a pénzügyi hiányok. Nehéz volt betölteni a tanári állásokat, pedig akkor még csak 4-5 álláshelyről volt szó egyidőben. Az első épület sem felelt meg az elvárásoknak, de évtizedekig nem volt pénz jobbra.
A négyéves elemi iskolára épülő ugyancsak négy évfolyamos algimnázium első épülete egy alacsony, nádfedeles házikó volt az egykori Koós Károly Szakképző Iskola, mai Békéscsabai Evangélikus Egyház óvodájának helyén. A kicsike kétablakos hivatalszoba mellett, amely könyvtárul s részben szertárul is szolgált, állott az ugyancsak kétablakos negyedik osztály, egyszersmind ásványtár is.

Ezután a pedellus apró szobája. Mindkettőbe a pedellus konyhájából volt a benyitó s ugyanonnan be lehetett jutni a második osztályba is. Ennek ablakai azonban nem az utcára, hanem egy rövid sikátorra néztek. A második osztállyal szomszédos volt a harmadik, egyúttal kémia szertár is. Az iskola igen szegényesen volt felszerelve. "Összes ingó vagyona két osztályra való rozzant bútorból, mintegy harminc darab hasznavehető ásványból, egy villanygép korongjából, két folyóirat romjaiból és a főkönyvből állott." Békéscsaba lakossága szívén viselte az algimnázium sorsát, ragaszkodott hozzá, támogatta pénzbeli és más jellegű adományaival. Ennek szép példájával hosszú éveken át találkozunk, hisz az értesítők közlik azok neveit, akik bármilyen csekélységgel is, de hozzájárultak az iskola gyarapodásához, s ezáltal javítottak az oktatás tárgyi feltételein. A városi képviselő-testület is egyre többször bizonyította támogatói készségét. 1867-ben felmentette az iskolát az évi 200 forintos lakbér fizetése alól. Gondoskodott az épület évi tatarozásáról, elvégezte a szükséges javításokat, s az mindig akadt bőven: ajtó-, ablakcsere, kéményhúzás, tetőjavítás, kapubeállítás, fásszínbővítés, kút rendbetétele stb...
Azonban ezek az intézkedések csak részben javítottak az iskola rossz helyzetén, hisz a fennálló szűkös és egészségtelen életviszonyok miatt a minisztérium első fokú intésben részesítette az egyházat mint fenntartót. Az intés jogosságát bizonyítja Haán Lajos igazgató-lelkész leírása: "Azon épület, amely most algymnasiumul szolgál, oly ronda állapotba van, hogy abban oly intézetet, mint az algymnasium, valóban tovább tűrni nem lehet s csak csodálkozásunkat kell kifejeznünk a felett, hogy ez ellen már eddig is a tanfelügyelő úr föl nem szólalt. A tantermek, különösen a második és harmadik osztálybeli, oly nedvesek, hogy a falakon függő földabroszok éppen emiatt rövid idő alatt hasznavehetetlenekké lesznek, sőt a falakon lecsurgó nedvesség a gymnasiumi ifjúság egészségét veszélyezteti. A helység ezen épületben oly kevés, hogy nem tudjuk a már csaknem 3000 kötetig felszaporodott könyvtárt sehova tenni[...]az épület teteje elviseltsége miatt oly vékony, hogy a tantermek emiatt télen hiába fűttetnek, sőt nagyobb záporeső alkalmával a víz a padláson át a tantermekbe folyik." Ezen a helyzeten csak a város lakosságával együttműködve lehetett segíteni, ám ez sem volt elég a felhalmozott adósságok egyenlítésére, illetve az építkezésre megállapított összeg kifizetésére. Bár az iskola próbálkozott szorult helyzetén tandíjemeléssel javítani, ám ez a tanulók számbeli megcsappanását okozta. A minisztériumhoz írt kérelmek is rendre elutasíttattak.

Az algimnázium új épülete

A megoldást csakis az új épület jelenthette. Tervének elkészítésével Sztraka Ernő mérnököt bízták meg. Az elkészült és bemutatott tervezet szerint a kivitelezés 21.000 Ft-ba került volna. Anyagilag viszont rosszul álltak. A presbitérium nem segített, a kért állami segélyt nem kapták meg. Ezért abban állapodott meg az iskolabizottság, hogy a tervrajznak csak egy részét építi meg, s kijavítják a régi épületet. Ugyanakkor felhívással fordultak az algimnázium pártfogóihoz, hogy készpénzzel vagy másféle adománnyal járuljanak hozzá a tervezett munkálatokhoz. A gyűjtőmunkában élen járt Horváth János, az iskola igazgatója. Az építkezés megkezdése a drága munkaerő miatt egyre késett, az épület állapota pedig romlott. 1886 januárjában a miniszteri biztos a tapasztalt hiányosságok miatt újabb figyelmeztetéssel fenyegetőzött - az építkezést tovább halasztani nem lehetett. Igen rövid idő alatt, már az új tanévre elkészült, részben új, részben célszerűbbé átalakított helyiségekkel rendelkezett az iskola. Az új épület emeletén kapott helyet a tanulói könyvtár (39 m2) és a rajzterem (113 m2), a földszinten egy szertár (41 m2), egy könyvtári (31 m2) és egy hivatali (41 m2) szoba. A régi épületben három tanterem (48 m2, 44 m2, 39 m2) és egy házfelügyelői lakás kialakítására került sor. A munkálatok és a helységek bebútorozása mindösszesen 7294,72 forintba került, ebből 1917,31 forintot fedeztek az adakozók. 1888-89-ben ismét állami segélyért folyamodtak, de nemhogy rendszeres, még az egyszeri segély iránti kérelmüket sem teljesítették. Így 1890-ben újabb megintés következett a régi épületben lévő tanhelyiségek állapota miatt. Egy harmadik megintés az iskola bezárását eredményezhette volna.
Az építkezést 1891 tavaszára tervezték, s a munkák elvégzéséhez szükséges 15.000 forintot nagyrészt kölcsönökből kívánták előteremteni. Ajánlatok is érkeztek, mégis meghiúsult a terv, a békéscsabai Népbank bukása miatt. Ilyen körülmények között nem merték vállalni a kölcsönfelvétellel járó kockázatot. Nem volt más megoldás a harmadik megintés elkerülésére, mint a halasztáskérés az 1891-92-es tanév végéig. Megkapták. Az 1891. augusztus 3-i képviselőtestületi gyűlésen megszavazták az évi 2.500 forintos segélyt és díjmentesen átengedték az iskola északi oldalán fekvő, építkezéshez még szükséges 36 négyszögöl területet. A kivitelezésre meghirdetett pályázatot Hrabovszky János és fia Mátyás társvállalkozók nyerték, akik vállalták, hogy az épületet teljesen kész állapotban 1892. augusztus 15-én átadják. Az építkezés szépen haladt, szerencsére sok segítő kéz akadt a városban. Az iskolabizottság is jól gazdálkodott, s ezáltal az alaptőke nem apadt. 1893. november 8-án a Vallás- és Közoktatási Minisztérium nyilatkozata szerint a kész épület "egy algimnázium szerényebb igényeihez képest elfogadható." (Ez ma a Békéscsabai Evangélikus Egyház óvodájának a régi épülete.) A szertárak szemléltetőanyaggal való megtöltése is nagyrészt az adakozóknak köszönhető. A lakosság részéről mutatkozó rokonszenv és támogatás egyben bizonyítéka volt, hogy a közösség nagyra becsülte az intézetben folyó munkát, s kívánta további fejlesztését. Ez az épület azonban csak az algimnázium működéséhez biztosította a feltételeket.

b) Főgimnázium (1895-1914)

Miután pénzügyi okok miatt az algimnázium léte is veszélyeztetve volt, mert nem mindig tudott megfelelni a minisztériumi előírásoknak, érlelődött a gondolat, hogy a gimnáziumot főgimnáziummá kell fejleszteni. Békéscsaba dinamikus fejlődése, gyors népességnövekedése, gazdagodása mindenképpen indokolttá tette ezt a lépést. A község értelmiségi utánpótlását ekkor csak a Szarvason működő főgimnáziumban végző csabaiak révén lehetett biztosítani.
Az átszervezés 1895-re került napirendre. A község polgárságának kérését végül 1895-ben Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter teljesítette Zsilinszky Mihály államtitkár hathatós közreműködése mellett. Ez a döntés ugyanakkor szükségessé tette egy új, a nyolcosztályos gimnázium tanulólétszámát befogadni képes épület megépítését. A nemrég elkészült szűkös épület nem volt elég a nyolc osztály befogadására, ezért szükségessé vált egy teljesen új épület felhúzása. Ez végül széleskörű összefogással sikerült is. A község képviselő-testülete az eddigi 2.500 forintos segélyt 5.000 forintra emelte. A presbitérium a létesítendő főgimnáziumnak a Csarejs- és a Roskó-féle beltelket ajánlotta fel, cserébe a gimnázium akkori épületéért. Ezek után Alpár Ignác (akinek számos, országosan ismert épülete van,) már a végleges terv és költségvetés elkészítésén dolgozhatott. A végösszeget 96.023 forint 88 krajcárban állapította meg. Az építkezésre meghirdetett pályázatra 30 ajánlat közül Wagner József és társai kapták a megbízást. 1898 nyarán megkezdődött az építkezés. A telek nagyságát növelte az a 155 négyszögöl Görbe utcai szabad terület is, melyet a község képviselő-testülete a bizottság kérésére díjmentesen átengedett. Engedélyezte a Kossuth téri ártézi kút bevezetését is a főgimnázium udvarára. Az időjárás kedvezett, így kellő időben tető alá került az épület.

1899. augusztus 15-re teljesen elkészült a minden igényt kielégítő, kétemeletes, szimmetrikus homlokzati elrendezésű eklektikus épület, amely igen jól illeszkedett a már meglévő egyházi épületekhez. Beépítésre került 1385 m2, az udvarok 2.500 m2-esek, vagyis az iskola 3.890 m2 területet foglalt el. Az iskola tornateremmel is rendelkezett, így minden feltétel adott volt a megfelelő szintű szakmai munkához. A lelkesedés és az áldozatkészség, valamint a kitartó munka végül is elérte célját. Nagyot és maradandót alkottak, amire a következő generációk is építeni tudtak. 1901 őszén megérkezett a királytól kért értékes ajándék: az iskola névadójának, Rudolf trónörökösnek olajfestésű arcképe, valamint az udvari múzeumokban őrzött természettudományi és műtörténeti tárgyakból összeállított gazdag gyűjtemény. A főgimnázium a megye egyik legfontosabb iskolája lett, első igazgatója Bukovszky János volt 1916-ig.

c) Az első világháború kezdetétől a fiúgimnázium fennállásáig (1914-1957)

Az első világégés következményei

1914-től a történelmi események beleszóltak az iskola életébe és megtörték fejlődését. Az első világháború kitörése után katonai kórházzá alakult, így a tanítási munka évekig más épületben zajlott. /E katonai kórház halottai nyugszanak a Szarvasi úton túl, a vasút közelében lévő hősi temetőben./ Csak a szertárak, a tanári könyvtár, valamint az igazgatói iroda és a pedellusok lakása maradt meg eredeti rendeltetésükben. Az 1914/15-ös tanévet az ipari iskolában, és a közművelődés házában kellett kezdeni. Az utóbbi pincéjébe helyezték el a konyhát és az étkezőhelységet is. A következő tanév elején még az ipariskola termeit is csak nagy utánajárással sikerült visszakapni, mivel azokat szintén katonai célokra foglalták le. Végül hét, idegen és célszerűtlen bútorzattal felszerelt helységet használhattak az ipariskolában, és négy helységet a közművelődés házában. Nem volt hely kísérletek előkészítésére és bemutatására és a fegyelmezett munkára, és ez mind a tanítás rovására ment. Valamivel kedvezőbbé vált a helyzet 1917-ben, amikor a kórház parancsnoksága átengedte az Irányi utcai állami elemi iskolát, mert így az összes osztály egy épületbe kerülhetett. A románok kivonulása után 1920 májusától augusztusáig a Horthy-hadsereg dandár parancsnoka vette igénybe az iskolát, végül augusztus 21-én visszakapták a főgimnázium helyiségeit és felszerelését. A veszteségek listája hosszú volt, a bútorzat jelentős része hiányzott, a szertári állomány megcsappant, így a kár közel kétmillió korona volt. A tornaszertárat csaknem teljesen tönkretették. Ennek pótlása Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter támogatása révén 1926-ra szinte teljesen megtörtént. Közben az iskolát átszervezték reálgimnáziummá 1924-ben. Ez az iskolatípus a kor igényeihez igazodva modern nyelvekből, a matematikai és a természettudományos ismeretekből kívánt alaposabb ismereteket adni, teret adva a korábbinál differenciáltabb oktatásnak. Ezt 1934-ben egy újabb "visszaszervezés" követte az egységes gimnázium jegyében, így a reálgimnáziumi korszak 1938-ban véget ért.
Az iskola igazgatója 1916 és 1936 között Dr. Rell Lajos, egy udvarias, barátságos, nagy humán műveltséggel rendelkező egyéniség volt. Az őt követő Pataky Sámuel egy reál beállítottságú, humortalan, nyers modorú, rideg, de jóindulatú ember hírében állt.
Az 1930-as években jelentős fejlődés tapasztalható a természettudományos tárgyak terén; bevezették a fizikai gyakorlatokat, majd ezt követően a munkáltató oktatás a vegytan és a biológia területén is elterjedt. 1932-ben (!) 12 db német és 22 db angol lemez segítette a nyelvek oktatását, számuk évről évre nőtt és megduplázódott.

A második világháború és következményei

Ennek az egyenletes fejlődésnek vetett véget a második világháború. A háború alatt az iskola egyre nehezebb helyzetbe került. Leventeoktatás, katonai szolgálatra való behívás nehezítette a tanárok munkáját, és nehéz volt pótolni a tanárokat. Rövid ideig megint volt hadikórház az épületben, 1944-ben pedig mindössze az igazgató és négy tanár maradt a helyén. A tanítás pár nap kivételével ez idő alatt sem szünetelt, a diákság ekkor 10 napon keresztül a Lorántffy Zsuzsánna Leánygimnáziumban tanult. (A vidéki tanulók segítésére még 1941-ben ismét internátust létesítettek.) A háborús események miatt az épületben nagyobb kár szerencsére nem keletkezett, mindössze két kisebb gránáttalálat érte. E károk nagy részét - anyagi fedezet hiányában - csak 1947-48-ban sikerült felszámolni. Ekkor belső tatarozásra, a vízvezetékek és zuhanyzó berendezések rendbe hozására, valamint a kerítés helyreállítására 17.281 forintot költöttek. A tantestület 1947-ben érte el újra a 15 fős létszámot. A Rudolf utolsó igazgatója a nagyon humánus és sokat dolgozó Dr. Szeberényi Lajos lett, ő volt kénytelen átadni az iskolát az államnak. 1948. június 18-án az egyházi iskola állami tulajdonba került.

Az állami fiúgimnázium (1948-1957)

Az iskola államosítása azt jelentette, hogy újra átszervezték, most négyosztályos gimnázium lett belőle. Ezután többször történt névváltoztatás: Állami Fiúgimnázium, Békéscsabai Állami Általános Gimnázium, majd az 1952-53-as tanévtől kezdődően Békéscsabai Állami Rózsa Ferenc Általános Fiúgimnáziummá lett az iskola. (Épületébe 1950-ben beköltöztették a Lorántffy Zsuzsánna Leánygimnáziumot, amely csak azért férhetett el, mert a két évig még ott lévő felsőtagozatot ekkor elköltöztették az épületből, így a leánygimnázium csak négy évfolyamával költözött be.) Igazgatója 1949 és 1956 között Mengyán György volt, aki korábban paptanár volt, de 1945-ben a tanárok közül elsőként lépett be a Magyar Kommunista Pártba. Egyéni karrierje érdekében a felső utasításokat is túlteljesítve, a tantestület tagjait egymás ellen kijátszva vezette az iskolát. Igyekezett maximálisan kiszolgálni a kommunista rendszert. A rendszer iránti "eszmei elkötelezettségéről" talán elég annyi, hogy az 56-os forradalom után elhagyta az országot és meg sem állt Ausztráliáig.

Az iskola működésében állandó problémává vált a zsúfoltság. Az államosítás után egy ideig az akkori VI. számú általános iskola használta a gimnázium termeit. Emiatt elkezdődött a tantermek számának a közfalak áthelyezésével és újak emelésével való növelése. Az 1950-es évtől pedig a Lorántffy ideköltözése okozta a zsúfoltságot, emiatt az előadótermeket is tanteremként kellett használni, ami az oktatás színvonalának rovására ment. 1952-től kezdve a Kossuth téren lévő általános iskolai épület 3 tantermét is a gimnázium használta. Ez is rontotta a munka hatékonyságát az akkor már 600 tanuló feletti létszámú iskolában.

A Lorántffy Zsuzsánna Leánygimnázium története (1874-1957)

a) Polgári leányiskola (1874-1903)

A leánygimnázium létrejöttének alapozását célzó mozgalmat 1869-ben az a Horváth János indította el, aki 1865-től 1895-ig az evangélikus fiúgimnázium igazgatója volt. A mozgalom célja a "nőnevelés" elindítása volt. Létrejöttének előzménye a polgári leányiskola megalapítása volt 1874-ben, amely a mai zeneiskola épületében kezdte meg működését. Társulati iskolaként kezdte meg tevékenységét, majd 1889-ben átvette Békéscsaba község.
Ezzel lezárult a "hősi korszak", az iskola helyzete stabilizálódott. A lányok képzése a korszakban lényegesen elmaradt a fiúkétól. Éppen ezért volt egy határozott politikai törekvés ennek a különbségnek a megszüntetésére. Zsilinszky Mihály országgyűlési képviselő és Wlassics Gyula miniszter támogatásával 1903-ban megnyílt a békéscsabai állami felsőbb leányiskola, amely hatosztályos képzést nyújtott 10-16 éves lányok számára. Az első iskolaépület 1928-ig szolgált e tanintézet hajlékául.

b) Felsőbb leányiskola (1903-1917)

Hatosztályos iskola volt, ahova 10 és 16 év közötti lányok jártak. A tanulók száma 140 és 150 között mozgott. A tanulók többsége, több mint 80 %-a békéscsabai volt. A tanulók szülei alsó középosztálybeli, értelmiségi, kispolgári, alkalmazotti vagy kisbirtokos paraszti családokból származtak.
Az iskola épülete elég kicsi volt, de az első világháborúig sikerült bővíteni rajzteremmel és tornateremmel is. Megszilárdult a tantestület is. Az oktatást ugyanakkor nehezítette, hogy sok volt a tankönyvcsere, sok volt a hiányzási óra és a IV. év végén nagy volt a lemorzsolódás. (Az I. osztályok létszámának szélső értékei 29 és 58, a IV. osztályoké 20 és 31, az V. osztályoké 7 és 20, a VI. osztályoké 1 és 14 között változtak.)
A tanulmányi eredmények nem voltak túlzottan jók, annak ellenére, hogy a tanárok szeretettel és áldozatkészséggel végezték munkájukat. A jó tanulók jutalmazásában az alapítványok egyre fontosabb szerepet játszottak, a jutalmazás formája általában könyv, esetenként pénzjutalom volt.

c) Leány-középiskola négy változatban (1917-1945)

Az 1917-18-as tanévtől miniszteri rendeletre az iskolát felső leány- és kereskedelmi iskolává szervezik át.
Ez először a tanulólétszám emelkedését hozta. Ugyanakkor a külső körülmények változása nehezítették az iskola helyzetét. Az első világháború és a román megszállás, azt követően pedig a Trianon utáni Magyarország nehéz helyzete visszahatott az iskola működésére. A tanárok anyagi helyzete rossz volt, állandó volt a tanárhiány és a tanárok sok iskolán kívüli feladatot is el kellett hogy lássanak.
Egy újabb átszervezés eredményeként az iskola 1921 és 1925 között leánygimnáziummá alakult át. 1922/23-as tanévtől kapta meg a Lorántffy Zsuzsánna nevet, amelyet azután fennállásáig, a Rózsa Ferenc Gimnáziummal történő 1957-es egyesítéséig viselt. Az igazgató 1920 és 1927 között Gajda Béla volt.
1924-ben ünnepelte az iskola fennállásának 50. évfordulóját. Az újra növekvő tanulólétszámú gimnáziumot 6 év után újra átszervezték, ezúttal leánylíceummá szervezi át a minisztérium. Fő eltérés a gimnáziumtól, hogy a latin ebben nem volt kötelező tantárgy, de érettségi bizonyítványt adott és ez az egyetemi felvételire is jogosított akkor.
1928 az iskola életében újabb fordulatot hozott, mert régi épületétől nem messze felépült az új gimnáziumi épület, amely azonos a mai Vízmű épületével. Az új épület országosan is kiemelkedett modern, szép és otthonos vonásaival. A leánylíceum viszonylag zökkenőmentes korszaka 7 évig tartott. Az igazgató ekkor Fehér Géza volt. 1934-ben újból átszervezésre kerül sor, innentől kezdve most már véglegesen leánygimnázium volt, amíg fennállt. A tantestület stabilizálódott és jó munkájának eredményeként újra vonzóvá vált az iskola. Az első érettségi vizsga 1921-ben zajlott. A háború és az azt követő sok változás, átszervezés azonban nagyon megnehezítette a tanítási munkát, sok volt a magatartási probléma. A tantárgyi szerkezet is gyakran változik a sok átszervezés miatt. Az iskola vezetése és tantestülete igyekszik úrrá lenni a helyzeten. Ez ugyan fokozatosan sikerült, viszont az 1929-33-as válság súlyos anyagi gondokat okozott az iskolának, ami miatt például nem tudnak tanulmányi kirándulásokat szervezni.
A harmincas években az iskola mégis megszilárdult. Változatos nevelési módszereket alkalmazott, törekedett korszerű eszközök alkalmazására, fejlesztette szertári állományát, sikeres volt a külföldi levelezőkapcsolatok kiépítésében német és angol nyelven. 1934 után pedig megszűntek az átszervezések is. Az intézmény vezetője ez évtől 1945-ig Dr. Banner Benedek volt. 1935-ben bevezetik a szülői értekezleteket, amely erősíti a szülői ház és az iskola kapcsolatát.
Az intézmény tanulólétszáma az átszervezések nyomán mindig növekedett, az 1917-es 150-ről 1945-re 353-ra nőtt az összlétszám. A tanulók között növekszik a nem Békéscsabán lakók aránya, ez néhány évig eléri a tanulók egyharmadát is. A szülők családi hátterében gyökeres átalakulás nem történt, de nőtt a munkások és altisztek gyermekeinek a száma. Az érettségizettek továbbtanulásának fő irányai a következők voltak: 30%-uk tanári vagy tanítói pályára ment, 5-10% között volt a tisztviselők és az orvosok aránya, 3-4% körüli a főiskolára felvettek, kereskedelmi pályára menők és gyógyszerészek aránya. A végzettek 30%-a nem tanult tovább.
A tanulmányi eredmények - az eddigiek alapján érthető okokból - a húszas években elég gyengék, a harmincas években viszont javulnak. A kimagasló tanulók jutalmazása nagyobb jelentőséget kapott a korábbinál, amelyet alapítványok, ösztöndíjak, segélyek és adományok biztosítottak.
Az újabb nehézségeket a második világháború hozta, amikor katonai célokra, légoltalmi szolgálat ellátására is használják az iskolát, vagy fűtőanyaghiány akadályozza az iskolai munkát.

d) Leánygimnázium (1945-1957)

1945-től új fejezet kezdődik a Lorántffy történetében is. Az ország életében bekövetkező változásokon túl a leánygimnázium sorsát döntően befolyásolta az, hogy 1950 nyarán át kellett költöznie az időközben Állami Fiúgimnáziummá átszervezett iskola épületébe, helyet adva a szakképző intézménynek. Így fennállásáig a Lorántffy a fiúgimnázium első emeletét volt kénytelen felhasználni munkája folytatására. Ez az újabb változássorozat ismét megnehezítette a tanítási munkát. Az országos átszervezések, az iskolák államosítása, a szakképzés felé forduló állami figyelem, a gimnáziumnak ebből következő háttérbe szorulása (szorítása) és a költözés újra bizonytalanná tette a leánygimnázium sorsát.
Az iskolaszerkezet újra változott, 1948 után a megszűnt nyolcosztályos gimnázium helyett négyosztályos lett a Lorántffy is, mint minden magyarországi középiskola. A tantárgyi szerkezetben is jelentős változásokat hozott az államosítás. A teljesség igénye nélkül: megszűnt a hittan, az angol és német nyelv, a bölcsészet, a rajz és az ének tanítása, ezzel szemben nőtt a magyar, a földrajz és a matematika óraszáma, új tantárgyként pedig tanították a természetrajz nevű tantárgyat és természetesen az orosz nyelvet. Ez párosult azzal, hogy a régi tankönyveket újakra cserélték ki.
Megnőtt megint a tanárok fluktuációja, 12 év alatt 51 tanár fordult meg az iskolában, ez 4-5 teljes tanári létszámnak felelt meg akkor. Ilyen körülmények között nem volt könnyű dolga az iskola tanárainak. Ennek ellenére az átköltözés után a tanulmányi eredmények újra javultak. Erősödött a természettudományos képzés. Megalakultak a szakmai munkaközösségek és kiterjedt szakköri tevékenység is folyt az iskolában.
1948-tól működtek a szülői munkaközösségek. A tanulólétszám először jelentősen megemelkedett 400 fölé, majd az évfolyamok számának csökkenése miatt 220-ra csökkent 1948-ra, utána 300 fölé nőtt újra. (Az utolsó évben 343 volt a létszám, aminek az volt az oka, hogy a MÁV-nevelőotthon középiskolai jellegű kollégium lett, emiatt a beiskolázási körzet országossá vált.)
A tanulók többsége békéscsabai volt továbbra is, de elsősorban a megye területének növekedése miatt 1950-től jelentősen nőtt a békés megyeiek aránya, viszont - legalábbis az utolsó tanévig - 2 % alá csökkent a megyén kívüliek aránya. Nagy volt ugyanakkor a lemorzsolódás, sok volt az első osztály után kimaradók száma, ami a létszámnövekedés természetes következményének tekinthető, hisz sok tanuló nem tudott megfelelni a gimnáziumi szintnek. A továbbtanulási irányokban a fő változás az volt, hogy a korszak második felében megnőtt a műszaki egyetemen továbbtanulók aránya.
A szülők foglalkozási megoszlásában döntő változások következtek be az akkori rendszerváltás következtében. Háromszorosára nőtt a munkásgyerekek száma, ezzel szemben valamelyest csökkent a paraszti származásúaké, negyedére csökkent a kisiparos, hetedére a kiskereskedő és harmadára az értelmiségi családból származó tanulók aránya. Ezek a változások tovább nehezítették az iskola amúgy sem könnyű helyzetét.
Az iskola tanulmányi eredményei eléggé hullámzóak 1953-ig. Közben kétszer változik az osztályozás rendje is. (1948 és 1950 között átmenetileg hét jeggyel történt az osztályozás minden magyarországi iskolában. A mai öt számjegyes rendszer 1950 óta van érvényben.) A sok változás után 1953-tól tud stabilizálódni a szakmai munka. A jó tanulók eredményei nem romlottak előtte sem, viszont ekkortól alacsony szinten stabilizálódik a bukások aránya. A jó tanulók jutalmazásának rendje is megváltozott. Az alapítványok megszűntek. A jutalmazást az állam, az iskola, a szülők, esetenként állami intézmények, vállalatok pénzéből lehetett megoldani.
Az iskola helyzete azonban mindezek ellenére tarthatatlanná vált. A fiúgimnáziummal való együttélés nem lehetett tartós. Egyes területeken már az átköltözéstől összeolvadtak (közös szertárak, közös munkaközösségek, közös tanári szoba.) Állandósult a helyhiány a magas tanulólétszámok, a növekvő szertári és könyvtári állományok miatt.
Bár volt ígéret rá 1954-ben, hogy a Lorántffy új épületet fog kapni, ez azonban 1956-ban lekerült végleg a napirendről. A folytatás reményében született tervek megvalósítása helyett megszületett a kormányzati döntés a Rózsa és a Lorántffy összevonásáról.
(Az új gimnázium 1966-ra ugyan felépült, de Kemény Gábor nevét vette fel és szakképző iskola lett belőle.) A Lorántffy Zsuzsánna Leánygimnázium története így 1957 nyarán, 83 tanév után véget ért. Utolsó igazgatója Boldizsár Lajos a Rózsa Ferenc Gimnázium (kiváló munkát végző) későbbi igazgatóhelyettese volt. A beolvasztott leánygimnázium hagyományai szervesen illeszkedtek a fiúgimnáziuméhoz. Tantestülete és tanulói beintegrálódtak a Rózsa Ferenc Gimnáziumba.

A Rózsa Ferenc Gimnázium az összevonástól az átköltözésig (1957-1994)

a) A Rózsa Ferenc Gimnázium az átszervezések és a szakközépiskolai oktatás időszakában (1957-1980)

Az 1956 utáni évtizedek az újabb szervezeti változások évtizedei voltak. Az első a két gimnázium összevonása volt. Böőr Ferenc igazgatása alatt (1957-1967) zajlott le először a koedukált gimnázium működésének megszervezése. Ezt követően rövid időre bevezetésre került a hruscsovi Szovjetunióból importált 5+1-es rendszer (5 nap tanulás, 1 nap fizikai munka), majd 1963-tól a Kereskedelmi Szakközépiskola név és oktatási forma került ide a gimnázium mellé. 1964-től itt indult el a nyomdaipari szakközépiskolai képzés is. A neve így 1964-től 1971-ig Békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola, majd 1980-ig még belekerült a Nyomdaipari szó is, mert ekkor már csak ez működött benne.

A szakközépiskolai képzésről

A gimnázium szervezeti kereteiben 1963 és 1980 között kétféle szakközépiskolai oktatás is zajlott.
1963 és 1971 között a kereskedelmi szakközépiskola, 1964 és 1980 között a nyomdaipari szakközépiskola elméleti képzése folyt az iskola falai között. Ez utóbbi azt is jelenti, hogy tőlünk indult és vált el 1980-ban a Tevan Andor Nyomdaipari Szakközépiskola, amely ma a Szentgyörgyi Albert nevét viselő középiskola része.
A nyomdaipari képzés hosszabb ideig tartott és mélyebb nyomot hagyott az iskola életében, mint a kereskedelmi. Elindítása azzal volt összefüggésben, hogy Békéscsaba akkor fontos nyomdaipari központ volt és az iskola közelében volt a Kner Nyomda.
A betűszedők tanműhelyét a Kossuth téren alakították ki. (Az épület ma már nem létezik, a Kossuth Ház áll a helyén.) 1965-től elindul a gépmesterképzés is. Ennek tanműhelye ugyancsak a Kossuth téri iskolában lett kialakítva. Az érdeklődés nagy volt a nyomdaipari képzés iránt. A gépmesterképzés elindítása azonban nem volt zökkenőmentes, ezért a Kner Nyomda és az iskola szerződést kötött az együttműködés módjáról, tartalmáról, így ez az állami vállalat lett a nyomdaipari oktatás bázisintézménye. Az iskola viszont biztosította a nyomda szakemberellátását. A nyomdaipari oktatás keretében a 1970-es évek második felében felsőfokú, érettségire épülő technikusképzés is folyt az iskolában. A gimnázium számára azért jelentett előnyt a nyomdaipari szakképzés, mert így ki tudta adni évente megjelenő évkönyveit, saját iskolaújságot és egyéb kiadványokat, meghívókat is el tudott magának készíttetni a szakközépiskola révén.
Az 1979-80-as tanév volt az utolsó tanév, amikor az akkor már két párhuzamos osztállyal működő nyomdaipari képzés a gimnáziumban folyt. Az épület túlzsúfolt volt, az oktatás részben egy udvari épületben, részben a Kossuth téren is volt. Ezért ebből a szempontból mindkét fél számára előnyös volt, hogy 1980-ban a nyomdaipari szakképzés önállósult és elköltözött mai helyére.
A Rózsa ekkortól vált újra tiszta profilú négyosztályos gimnáziummá.

A gimnáziumi oktatás változásai

Közben elkezdődött a gimnázium átalakulása is. Az egyik változás, hogy 1948 és 1956 között, az orosz nyelv mellett csak második idegen nyelvként tanított angol és német nyelv közül angol nyelvből, valamint orosz nyelvből is tagozatos osztályok indultak útjukra. A másik változás, hogy a régi reál hagyományokat mintegy felelevenítve elindult a fizika és kémia tagozatos oktatás, ahol az adott tantárgyakat magasabb óraszámban és csoportbontásban lehetett tanulni. Ezek a változások már Kruchió Gábor igazgató úr vezetése idején bontakozhattak ki, aki 25 éven keresztül, 1967 és 1992 között állt az intézmény élén. A 70-es évek közepén vezették be a fakultatív rendszert, amely más néven, de ma is működik. Ekkortól adott helyet iskolánk Békés megyében a közös írásbeli érettségi-felvételi vizsgáknak is.

A tárgyi feltételek alakulása

A két gimnázium egyesítésével állandósult a tanteremhiány, amelyet az iskola úgy tudott megoldani, hogy három külső helyszínen is termeket bérelt, így a 25 osztály 4 helyen volt szétszórva. A szakközépiskolai képzés elindulása miatt a tanulócsoportok száma 1966-ra 36-ra nőtt, majd az "Új Gimnázium" (ma Kemény Gábor Szakközépiskola) átadásakor újra csökkent, de a nyomdaipari osztályok elindulása nyomán megint nőtt, végül 1974 és 1979 között 24-gyel stabilizálódott. A főépületet 300 (nyolcosztályos) tanulóra tervezték, ehhez képest az összes tanulók száma az 1965/66-os tanévben 1361 fő volt. Délutáni tanítással, az iskola által megvásárolt (azóta lebontott) Garai utcai épületben, és további négy külső helyszínen folyt az elméleti oktatás. Az új gimnázium megépítése (1966) után javult ugyan a helyzet, de még 1969-ben is 914 tanuló járt az iskolába.
Felmerült az épület felújításának kérdése is. Ez 1968 és 1971 között zajlott le, amelyet a hetvenes években további belső átalakítások és külső tatarozások követtek. Ehhez tegyük hozzá, hogy javult az iskola taneszközökkel való ellátottsága is. A fizika-kémia tagozatos osztályok elindítása is kikényszerítette ezt, de már 1965-től nőtt az egy tanulócsoportra jutó eszközvásárlási költség. Korszerű kémia laboratórium készült, új eszközökkel gyarapodott a fizika tanítása és mindkét szertár megfelelt a tagozatos képzés által támasztott igényeknek.
Így a hetvenes évek végére egy szépen feljavított, viszonylag jól felszerelt, az akkori igényeket jól kielégítő iskolaépület lett a Rózsa Ferenc Gimnázium akkori épülete. Mindez jórészt Kruchió Gábor igazgató érdeme.

Az RFG helye, szerepe és helyi kapcsolatrendszere, hagyományainak ápolása

Iskolánk - már az 1960-as évek elejétől - a város középfokú képzésében az anyaiskola szerepét töltötte be. A Rózsában készült fel önálló életre az Új Gimnázium 1963-1966, a Nyomdaipari Szakközépiskola, de a Zenei Szakközépiskola is (1980-1982). Több városi középiskola vezetői a Rózsa tantestületében kezdték pályafutásukat. Rangot jelentett iskolánknak az, hogy a fakultatív oktatás kötelezővé tételekor átadhattuk tapasztalatainkat a megyebeli kollégáknak. A megyei tanulmányi versenyek, a közös érettségi-felvételi írásbeli vizsgák az RFG-ben zajlottak az iskola tantestületének felügyeletével.
Az évek során főként az evangélikus egyházzal egyre több kapcsolat alakult ki. Tantestületünk ismerte és értékelte az evangélikus egyház szerepét és annak jelentőségét a gimnázium létrejöttében. Ugyanakkor értékelte - különösen az 1960-as évek második felétől kifejtett - azon erőfeszítéseket is, amelyek nyomán erőteljes színvonal-emelkedés indult meg.
Kiemelkedő tanulóink elismerésére az 1966-1967-es tanévben Dr. Papp János iskolánk magyar-ének szakos tanára, megyei magyar szakfelügyelő kezdeményezésére alapította az iskola a Gyóni Géza emlékplakettet. Ezt a legkiválóbb irodalmi tevékenységet folytató diák kaphatta meg negyedik év végén. A négy éven át nyújtott kiváló tanulmányi teljesítmény elismerésére szól máig az 1975-ben alapított Horváth János emlékplakett.

"Hosszú és göröngyös út vezetett a mai iskolaépület, a mai jól felszerelt laboratóriumok kialakításához. Hálával és tisztelettel gondolunk mindazokra, akiknek munkája, tevékeny közreműködése hozzájárult iskolánk szellemi és anyagi színvonalának kialakulásához" - írja a jubileumi iskolatörténeti tanulmányok egyik szerzője. E munkában nyomon követhető az, hogy a múlt hagyományaira építkezve milyen nagy értékeket halmozott fel az iskola tantestülete 1980-ig, és emelte az intézményt ismét a legkorszerűbben működők közé országos szinten.
Az iskola nem véletlenül ünnepelte jogos büszkeséggel fennállásának 125 éves jubileumát 1980 májusában.

 

b) A tisztaprofilú Rózsa Ferenc Gimnázium 1980 és 1994 között

Az 1980-81-es tanévtől kezdődően már csak a tisztaprofilú gimnázium volt az épületben. Az akkori tantestület nagyon örült ennek, ám a társadalmi megbecsülést országosan nem a gimnáziumok élvezhették ekkor sem, ami elsősorban a szűkös anyagiakban nyilvánult meg. Ugyanakkor nagy lendülettel ívelt felfelé az oktató-nevelő munka színvonala. Az iskola többnyire 20 tanulócsoporttal és 650-700 közötti létszámmal működött. Tanulóit országos összehasonlításban is igen jó arányban tudta bejuttatni az akkor még szűk keresztmetszetű magyar felsőoktatás legmagasabb szintjeire is. Az iskola dolgozói és diákjai - Kruchió Gábor igazgató irányításával. - lelkesen alakították a feltételeket egyre megfelelőbbé.
Az 1985-ös oktatási törvény nem okozott megrázkódtatást az iskola életében. A már sok éve demokratizmusra törekvő igazgatói irányítás korábban létrehozta az "iskolatanács"-ot, majd a 80-as évek elején is működő hattagú iskolavezetőséget, amely az iskolai élet minden egyes mozzanatát megtárgyalta, előkészítette, értékelte, és ezután kerültek a problémák a heti tantestületi tájékoztatón a kollégák elé, akik szintén elmondták véleményüket, alakították az elképzeléseket.
A munkaközösségek szakmai szerepe pedig már a fakultatív kísérletnél is előtérbe került. A diákokat érintő kérdéseket természetesen a diákbizottságok tárgyalták és vitték tovább.
A "speciális" tantárgyi képzés nyelvi csoportoknál valósult meg először, majd tantestületi döntés alapján kiterjedt a matematikára, és a biológiára is. Ezt a képzési formát az 1990-es években felváltotta az "emelt szintű" csoportok szervezése, ami a tantestület határozata alapján a számítástechnikára is kiterjedt.
A nyolcosztályos gimnáziumi oktatás újbóli bevezetésének kísérlete az 1990-1991-es tanévben kezdődött el több éven át tartó tájékozódás, vitatkozás és egyesek ellenérzése közepette. Ez már a rendszerváltás előszele volt, amely azután váratlan fordulatot hozott az iskola életében.

A tárgyi feltételek alakulása

A tornatermi ellátottság növelésére épült a kétszintes szertár és benne testnevelői szoba.. Az új épület falainak felhúzása tette lehetővé a Horváth János emlékudvar kialakítását már a 125 éves évfordulóra.
A biológiai előadó 1981 után létesült igényes, de takarékos megoldásokkal. A felszerelést gondos gyűjtő, preparáló és felújító munka tette egyedivé és gazdaggá.
Az oktatás korszerűsítése érdekében egyre több helyre volt szükség. A 600-700 körüli tanulólétszám minél több foglalkozáson való csoportbontásához (nyelvek, matematika, technika, majd számítástechnika, sport-foglalkozások) növelni kellett a kis termek számát. Ennek érdekében a pince helyiségeinek teljes átalakítása következett. A pincefolyosó burkolatot kapott, a klub felújításra került. Bővült a könyvtár egy galériával is rendelkező, szép olvasóteremmel, amely alkalmas volt reprezentatív funkciók betöltésére is.
1984-ben átadta a Városi Tanács Lebonyolító Irodája az átalakított Eötvös utcai épületet az iskolának. Itt új ebédlő, modern tálaló-konyha, három tanterem, nyelvi és számítógépterem, rajzterem, kazánház francia gyártmányú automata gázkazánokkal, és egy szolgálati lakás kapott helyet.
1969-től 1989-ig kb. 26 millió Ft értékű bővítést és felújítást valósított meg a Városi Tanács. Lezajlott az ablakok cseréje is a műemlék-jelleg megtartásával. Az elektromos vezeték felújítása, a központi fűtés rendszerének folyamatos karbantartása, a számítógép-terem, illetve termek felszerelése, valamint a pincei "konditerem" kialakítása, költségvetési keretből, valamint pályázatokon nyert pénzből (némi fenntartói támogatással) saját kivitelezésben készült el. Az iskola udvarán új, lelátóval is rendelkező sportpálya javította a testnevelés tantárgy működési feltételeit, egyúttal ez lett az iskolai ünnepi rendezvények külső helyszíne is.
Közben rendszeresen folyt a szertár- és könyvtárfejlesztés a munkaközösségek elképzelései és igényei alapján az éves lehetőségek szerint. A fizika szertári állománya és korszerűsége minden hozzáértő látogató elismerését kivívta.
Lízingelt befektetéssel, pályázatokkal nyert összegek segítségével lehetővé vált a rendszeres számítástechnikai oktatás, valamint az alkalmazás is fejlődésnek indulhatott.
A házilag kivitelezett karbantartó munka folyamatos volt. A tantermekben lévő padok felújítására is sor került új elemek beépítésével. Az épületben minden évben történt valami kisebb alakítás a célszerű használhatóság és a barátságosabbá tétel érdekében. Természetesen a rendszeres tisztántartás, festés mázolás, tető- és csatornajavítás, valamint egyéb karbantartás mindig biztosította azt, hogy a diákok és a tanárok is jól érezhessék magukat és nyugodtan mondhassuk, hogy megbecsültük az elődök áldozatos munkájával létrehozott javakat. A tantestület, az iskolai dolgozók, a diákok - ezen munkálatokban részt vevő csoportjai - méltán érezték otthon magukat az épületben.
1985-től 1988-ig folyt a bükkszentkereszti "üdülőtábor" építése. Ennek anyagi fedezetét pályázati pénzek, tanácsi támogatás, és diákmunkák bérbevételei képezték. A kivitelezés pedig zömmel az iskolai dolgozók és a tanulók igazgatói tervezés és irányítás melletti önzetlen, áldozatos munkájával készült el. Az üdülőtábor azóta is szolgálja az iskolát, az osztályok, tanulócsoportok, iskolai dolgozók és családjuk nyaralását, téli sízéseinek és évközi kirándulásainak olcsóbbá és kényelmesebbé tétételét.

Diákélet, tantestületi élet

Diákklub, színjátszó kör, gólyabál az elsősök bemutatkozó műsorával, szalagavató a negyedikesek műsorával, klubdélutánok, év végi gyertyás záró összejövetel, az évenként ismétlődő, színvonalas műsort adó nyelvi délutánok kulturális élményt jelentettek a szereplőknek és a nézőknek egyaránt. A "házi" Mikulás-est kedves műsorát minden évben másik osztály rendezte - önkéntes vállalással - az iskolai dolgozók gyermekeinek, unokáinak. A tanulók egymást is meglepték kis ajándékaikkal karácsonyi klubdélutánjaik alkalmával. Az egy-, majd a szorító pénzhiány miatt kétévenkénti osztálykirándulások, sítáborok, a 24 órás kosárlabda élménydús erőpróbát jelentettek.
Az őszi "fordított nap", majd a diákhét ötlettel teli, néha zajos, dús programja próbára tették a diákok leleményességét is, és alkalmat adtak szervezői készségük fejlesztésére. Egy kis közéleti szárnypróbálgatást is jelentettek ezek az alkalmak számukra, a tanárok pedig kénytelenek voltak egy kicsit "fiatalodni". (Az első Rózsafesztivál 1987-ben volt.)
Az érettségi utáni bankettek, majd az öt-, tíz-, stb. éves érettségi találkozók az osztálytantestület részvételével kedves és maradandó emléket jelentettek folyamatosan. Tanulóink egy része rendszeresen látogatta a karácsonyi éjféli misét, mindig voltak, akik hittan órára jártak eleinte az egyházhoz, majd az egyházak által az iskolában megtartott vallásoktatásra. Az első karácsonyi hangversenyünk 1988-ban volt.
A 70 000 főt számláló megyeszékhelyen a Rózsa Ferenc Gimnázium a megyei rangsor vezetője volt. Az ország több mint 300 gimnáziuma között, a sikeresen felvételizők rangsorában a 48. helyet foglalta el. A békéscsabai középiskolákban érettségizettek közül a felsőfokú intézményekbe felvettek kb. egyharmadát ez az intézmény adta az évek során. A különböző egyetemekre menőknek pedig a nagyobb részét. A rendszerváltás utáni fejlődési lehetőség is indokolta gimnáziumi oktatásunk színvonalának további emelését, valamint a gimnáziumi tanulók számának városi szintű növelését.

A rendszerváltás következményei

Az 1992-93-as tanévtől Komáromi István igazgatásával folyt a tanítás Kruchió Gábor nyugdíjba vonulása miatt. A legfőbb gondot ekkor az állami ill. önkormányzati Rózsa Ferenc Gimnázium fennmaradásának kivívása jelentette. Erre azért volt szükség, mert időközben - a rendszerváltásnak köszönhetően - az evangélikus egyház visszakapta az eredeti épületét, ahol evangélikus gimnáziumot kívánt működtetni, s ezért szükségessé vált a "Rózsának" új helyet keresni. Az 1993-94-es tanévben már egy épületben működött a Rózsa Ferenc Gimnázium és az 1993-ban létrejött Békéscsabai Evangélikus Gimnázium, összesen 24 osztállyal. Újra zsúfolttá vált az épület, amelyet nem lehetett tovább növelni. A "Rózsa" ezért ekkortól nem indítja a nyolcosztályos gimnáziumi osztályát. (A nyolcosztályos gimnáziumi oktatás később sem folytatódott, felmenő rendszerben megszűnt.)

A megoldás végül - hosszú politikai csatározások után - az Andrássy út 56. szám alatti Nagysándor József laktanya épületegyüttese lett, ahová - annak gyors felújítását követően - 1994 augusztusában költözött át a gimnázium.

Arra vonatkozóan, hogy a folyamatosan működő, a rendszerváltástól kezdődően önkormányzati Rózsa Ferenc Gimnázium működésének kezdetét mely időponttól számíthatja jogosan, határozat nem született. Erről a lassan 15 éve fennálló problémáról a fenntartó mind a mai napig nem döntött, annak ellenére, hogy az 1991-es érdekegyeztető tárgyalásokon is témaként szerepelt. Az intézmény tanulói, dolgozói identitás-tudatának tisztázásához, mélyítéséhez fontos lett volna a jogutódlás, illetve a jogfolytonosság kérdésének eldöntése, még akkor is, ha azt a fenntartó Városi Önkormányzat lényegtelen és apró részletkérdésnek tekinti.

Új épületben (1994 óta)

Az egykori laktanya két szimmetrikus épülete közé építettek egy modern aulát, amit függőfolyosókkal kapcsoltak a meglévő két épületszárnyhoz. Az iskola, a megfeszített tempónak köszönhetően, fél év alatt elkészült s 1995-től a leánykollégium is fogadta a távolabbról érkező diákokat. Ebben az évben már a tanulók az ebédlőt és az új tornatermet is használhatták, melyhez egy aszfaltozott futball- és kosárlabdapálya, valamint egy salak futópálya is tartozik. A fiúkollégium egy évvel később, 1996-ban költözött mai helyére, így vált teljessé az épületek felújításával az épületegyüttes. A két kollégiumot nemcsak rózsások, hanem más iskola tanulói is használták és használják ma is.

A munkálatokat nagyrészt a BÁÉV Rt. kivitelezte, amely ezért a munkáért 1995-ben Építőipari Mesterdíjat kapott.
A legutolsó munkákra az ezredforduló után került sor, és 2008-ra lebontották a megmaradt egykori, romossá vált honvédségi épületeket is.

Az intézmény igen jól felszerelt, modern, megfelel a mai elvárásoknak. Épülete az egyik legfiatalabb és legkorszerűbb iskolaépület Békéscsabán, melyben igen jó hírnevű, jól felkészült, magasan képzett tanárok alkotják a tanári gárdát, így a színvonalas oktatás biztosítva van. 2005-ben Dr. Kovács János igazgatósága idején ünnepelte az intézmény fennállásának 150. évfordulóját, amikor is méltó ünnepség keretében emlékeztek a nagyszerű alapítókra.
Az iskola oktatási szerkezetében több módosulás is történt. Az egyik, hogy a nyolcosztályos gimnáziumi oktatás mellett az emeltszintű számítástechnika valamint a speciális angol és német nyelv oktatása is megszűnt. Nem volt népszerű az emeltszintű matematika és magyar sem, ezért ezek is megszűntek 2007-ig. Ezzel szemben sikeresnek bizonyultak az emeltszintű biológia és történelem csoportok, amelyek ma is keresettek. Sikeresnek bizonyultak az elindított euro-osztályok, valamint a humán és a reál osztályok is. Ezeket egészíti ki egy új forma, az öt évfolyamos nyelvi előkészítő osztályok, amelyeknek sora 2003-ban kezdődött el. Ezeket az osztálytípusokat Dr. Kovács János igazgató kezdeményezésére vezette be az iskola, aki 1997 és 2007 között állt az intézmény élén.
Az intézmény történetének újabb kiemelkedő állomása az volt, hogy 2007-ben, a fenntartó döntése nyomán, a területen működő két intézményt, a Rózsa Ferenc Gimnáziumot és a Deák Ferenc Középiskolai Kollégiumot összevonták. Ezért lett 2007. augusztus 1-től az intézmény neve: Rózsa Ferenc Gimnázium és Kollégium. A következő változás pedig 2008. július 10-én következett be. A fenntartó - Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzati Testülete - döntése nyomán az intézmény ekkor az Andrássy Gyula Gimnázium és Kollégium nevet kapta.

2013. január elsejétől az intézmény fenntartója a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KLIK) lett. Intézményünk ennek Békéscsabai Tankerületéhez tartozik. A működtetői feladatot a Békéscsabai Intézményellátó Centrum (BIC) végzi. Az intézmény neve így módosult: Békéscsabai Andrássy Gyula Gimnázium és Kollégium.