Minden út Rómába vezet… Nyomtat
2012 december 02., vasárnap 14:28

2012. július 1-jén, közel 40 andrássys diák indult Olaszország felé. Azaz csak indult volna, hiszen a busznak még nyoma sem volt. De ami késik, az jön - így aztán kis késéssel, de annál nagyobb izgalommal indultunk el.

Röviddel azután, hogy mindenki megtalálta a helyét, előkerültek a csokik, chipsek, szendvicsek, Deák Anikó tanárnő pedig a buszon található mikrofon segítségével gondoskodott a jó hangulatról.

Budapesten kellett átszállnunk. Új, krémszínű emeletes buszunk nagyon szép és kényelmes, pesti útitársaink kedvesek, idegenvezetőnk – Andris – pedig nagyon segítőkész volt. Az éjszakát a buszon töltöttük, hétfőn reggel pedig már Olaszországban ébredtünk. Idegenvezetőnk jóvoltából számos érdekes információt tudhattunk meg az országról - az éghajlattól a gasztronómián át az olasz maffiózókig. Ezután értük el utazásunk első célját, a közép-olaszországi Arezzot. Itt megcsodálhattuk a város főterét, a Piazza Grande-t, sétáltunk a kis utcákon, valamint ízelítőt kaptunk az olasz forróságból.

Az olasz fővárosba, illetve szállásunkra az esti órákban érkeztünk meg. A pinea fenyőkkel szegélyezett, teraszos kis házak jól felszereltek voltak, és este a kemping teraszáról bárki letekinthetett a kivilágított Rómára. Fontos megemlítenünk szállásunk egyik lakóját, az izmosnak jóindulattal sem nevezhető macskát, Carlost. Carlos mindig és mindenhol lelkesen tüntette el a felesleges falatokat…

Utazásunk következő napján Róma felfedezésére indultunk. A Colosseumban idegenvezetőnk segítségével megelevenedett előttünk a múlt. Ott sétálhattunk, ahol egykor a császárok vagy az éppen küzdeni készülő gladiátorok. A Colosseum után a Capitolium és a Palatinus domb között elterülő Forum Romanumot tekinthettük meg. Ez a terület volt az ókori Róma központja, számos templom- és palotamaradvány, valamint négy diadalív romja áll itt. A Forum Romanum után egy hosszabb séta következett a „kellemesen” ÉGETŐ olasz napsütésben. De megérte, hiszen eljutottunk a csodálatos Trevi-kúthoz, melybe mindenki lelkesen dobálta az aprópénzt. A hiedelem szerint ugyanis, aki pénzt dob a szökőkútba, az visszatér Rómába. Római városnézésünk során megtekintettük még a Spanyol lépcsőt a Trinitá dei Monti templommal, II. Viktor Emánuel emlékművét, Marcus Aurelius lovas szobrát, a Szenátusi Palotát, a Tiberis-szigetet, valamint felkerestük az Aventinus és a Palatinus dombok közti völgyben elterülő Circus Maximust is, mely az ókori Róma legnagyobb arénája volt.

Ez a nap elég fárasztó volt a csoport számára, ezért érthető módon mindenki lelkesedéssel mártózott meg a tengerben. Homokos tengerpart, naplemente, fodrozódó hullámok… Szinte felér nyolc óra pihenéssel. Nem igaz?

Másnap kiderült, hogy nem. A hat órai indulás mindenkit megviselt, de ami ezután következett, felejthetetlen élményt nyújtott. Szerdán ugyanis déli irányba, a Nápolytól nem messze fekvő Pompei felé vettük az útirányt, melyet Kr. u. 79-ben pusztított el a Vezúv. Idegenvezetőnk számos érdekes adatot osztott meg velünk. Megtudhattuk, hogy miért festettek kígyót a házak falára, milyen eszközöket használtak az itt élő emberek, hogyan töltötték a pompejiek a szabadidejüket. A pompeji város-, vagyis inkább romnézés után a Vezúv kráteréhez sétáltunk fel - ki-ki a saját tempójában… A kráter mellől fantasztikus kilátás nyílt Nápolyra, el sem hittük, hogy ott vagyunk.

Csütörtökön a római katolikus egyház központját, a Vatikánt kerestük fel. Megtekintettük a világ legnagyobb templomát, a Szt. Péter Székesegyházat csodálatos műalkotásaival együtt, melyek közül kiemelkedik Michelangelo Pieta szobra. Délután felkerestük a római Pantheont és akinek volt kedve, az  egy 4D-s filmet is megnézhetett Róma alapításáról.

A következő nap reggelén már szomorúan búcsúztunk Rómától és elindultunk Toscana felé. Szomorúságunkat gyorsan feledtette a lenyűgöző táj, a jellegzetes napraforgókkal és toszkán dombokkal. Utazásunkat Siena, valamint a csoport néhány tagja számára kimondhatatlan nevű San Gimignano városában folytattuk. A legyező alakú sienai főtér és a kilátás San Gimignano városának egyik tornyából egyszerűen lenyűgöző volt.

Utolsó olaszországi esténket szülinapi köszöntéssel, sétával, bulizással töltöttük. Másnap az Arno folyó két partján elterülő, a „reneszánsz bölcsőjeként” is emlegetett várost, Firenzét fedeztük fel. Láttuk az Uffizi-palotát, a Ponte Vecchiot, a Croce-templomot és a Palazzo Vecchiot. Utóbbi bejáratánál láthattuk Michelangelo híres Dávid szobrának másolatát. Megcsodálhattuk a firenzei dómot is, és akinek volt kedve hozzá, a kupolába is felmehetett. A hosszú sorban állást, valamint a szűk (és sok) lépcsőt mindenkivel gyorsan feledtette a fantasztikus panoráma.

Élményekkel gazdagon indultunk el Magyarország felé. Az, hogy ilyen sok mindent láthattunk, elsősorban Deák Anikó tanárnő érdeme. Ezúton is szeretnénk megköszönni neki, hogy segítségével életre szóló élményeket szerezhettünk.

Következő utunk 2013 nyarán Spanyolországba és Monacóba vezet majd, ahol újabb felfedezésre váró műemlékek, csodálatos tájak és jó hangulat várja majd az Andrássy Gimi kalandvágyó tanulóit.

Tinka Tünde 12. C osztályos tanuló