Az utóbbi időszakban a 10.E osztály egy három részből álló programon vett részt, melynek során megismerkedhetett a békéscsabai 19. századi kisnemesi élettel.

Az első kirándulás során a csoport a Munkácsy Emlékházba tett látogatást, ahol  először egy előadást hallgathattunk végig az akkori kisnemesi réteg életéről, időtöltéseiről, a házról, és magáról Munkácsyról, majd ezek után megtekintettük a már előtte bemutatott ház belső tagolását, berendezést, illetve az udvart is.

A házat az 1840-es években építtette a festő nagynénjének férje, Steiner Jakab, majd az ’50-es években továbbadták az Omaszta családnak (Az emlékház az Omaszta család hagyatékából lett berendezve). Négy teremben 21 eredeti Munkácsy festmény mutatja be a művész alkotói korszakait. Az épület országosan jegyzett műemlék, a többszöri  felújításnak köszönhetően megőrizte a vidéki klasszicista kúria jellegét. A ház mind a 12 helyisége a kiállítás helyszíne, s két terem alatt pince húzódik, ahol borklub működik, illetve hangulatos borkóstolókat tartanak. A nagy, füves udvar és a keleti oldalon lévő angolpark is megmaradt. A hátsó épületben korszerű múzeumpedagógiai foglalkoztatóknak lett kialakítva, ahol Munkácsy Mihály művészetét és  a 19. század nemesi-polgári életmódját dolgozzák fel élményszerűen a látogatók.

A második alkalommal az osztály a szlovák tájházba lett látogatást, ahol szintén a ház felépítését vizsgáltuk meg, majd összehasonlítottuk a már megismert kisnemesi családi házzal.

A tájház a módos parasztok tárgyain keresztül a XIX. századi életmódot mutatja be. Az alföldi háztípus jellegzetességeit, mint például a podsztyenkát (előtornác), a tiszta szobát, a padkával szegélyezett kemencét, a szlovák festett bútorokat, és más jellegzetes tárgyakat láthatunk itt. A tájház központja a konyha, amely két részből állt: az első része a pitvar, mögötte a kéményalja a tulajdonképpeni konyha, a főzés helye. A tisztaszobát ritkán használták abban az időben. Többnyire ünnepekkor, és családi alkalmakkor (pl. esküvő, elhalálozás, szülés) vették igénybe, illetve itt fogadták a vendégeket is.  A hátsó szobából nyíló helyiség, a kiskamra a háztartás eszközeinek tárolásra volt használatos. Itt tartották a mindennapi használatra szükséges konyhai edényeket és konyhai eszközöket. A nagykamra egyszerre szolgált éléstárul és a háztartáshoz szükséges, ritkán használt eszközök tárlóhelyéül.

Az utolsó alkalommal megismerkedhettünk  a kisnemesség által játszott játékkal, a tarokkal, valamint korhű öltözékben tanulhattuk meg az akkori teázási szokásokat, amihez egy aprócska jelenetet is előadhattunk.

Nagyon jól éreztük magunkat a foglalkozások alatt.

Köszönjük Mészáros Zsuzsa tanárnőnek,  az emlékház igazgatónőjének a szivélyes fogadtatást, és az érdekes előadásokat.

a 10. E osztály tanulói